Elkezdődött és még mindig tart. Felújítás, szigetelés= türelem, szeretet és sok-sok alázat.

 Július közepe van. Ez az a hónap, mintha az időt megtizedelnék, s mintha csak egy szemvillanás lenne, úgy elillan. A hónap első hetében nagyon meleg volt, inkább forróság, alig- alig tudtam kitenni a lábam a lakásból, mert mindjárt patakokban folyt a víz rólam. Senki sem szereti ezt, én sem. Azután Isten könyörült lekúszott a hőmérséklet 27 fokra és reggel 5 után a lépcső korlátja odakint szó szerint fájdalmasan érintett mikor hozzáértem: hideg volt, akár ősszel. :) Mégis most a héten történt bejelentések után, szerintem mindenki azt kívánja: bárcsak tudnánk eltenni a téli hónapokra a melegből. 

Most pedig reggelente az fogalmazódig meg bennem, hogy a másik felemnek Isten adott bölcsességet, mikor a plafon szigetelésébe kezdett. Igaz már több mint 1,5 éve megvettük a hozzávalókat és csak a feléig ért eddig, most az idei nyár programja a másik fele. Ebből az első harmadot már két hete csinálja, az a szó hogy lassú nem is illik ide, inkább a komótosan. Azonban nem a lustaság az oka, hanem más fizikai és emberi tényezők, mint az egészség és másokhoz való alkalmazkodás, közbe jövő feladatok. Tegnap már túl jutott a nehezebbik felén a csiszoláson. S reménység szerint a három nap múlva befejezi. Ismétlem: az első harmadát a maradéknak. Isten jó. 

A héten kicsiny hazánk kicsiny szegletébe is megfogalmazódott: takarékosság. Bejelentések voltak, amik az energia áremelkedéseket érinti, és nehéz elhinni, de tényleg bejött az amit édesapa már oly régen ismétel: ha nem lesz gáz, vagy majd meglátjátok a számlát. 

Annyi minden kavarog a fejemben a szívemben, jó és rossz egyaránt. Mégis inkább az első az ami domináns, a hála. Hálás a szívem, mert ebben a kaotikus légkörben Isten mégis megengedte, hogy kifizessük a járművünket. Emberileg jó kis tervem volt, aztán rájöttem, hogy nem működik, s utána arra is rádöbbentem, hogy Isten kegyelmes és az Ő kegyelme elég. Neki semmi nem lehetetlen. Megláttatta velem, hogy amit elengedhetetlennek véltem, azok mégis nélkülözhetőek. Megláttatta azt is, hogy sokkal jobban becsüljük meg a dolgokat és nem a láthatók és kézzel foghatóak vannak a prioritás legmagasabb fokán, hanem a lelkek, az emberi lelkek. A szeretteink, a barátaink, a munkánk során elénk hozzottak, akikkel rövidebb vagy hosszabb időintervallumban kapcsolatba kerülünk. Mit adunk át, mit veszünk át egymástól? Azt, hogy mennyi egy kwh-t áram vagy egy km3 gáz? 

Egy kimondott szó, egy ölelés, egy segítőkéz nem kerül semmibe, mégis olyan sokat takarékoskodunk vele. Lehet, hogy félünk, lehet hogy furcsának tartanak bennünket miatta, mégis megéri befektetni. Megtérül. Mindegy, hogy a befektetésünk egy gyerek, fiatal, vagy akár öreg, a termés a megfelelő időben beérik majd. 

A héten a mottónk: 'ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak enyém vagy!" Ézsaiás 43:1 volt. Keddtől csütörtökig gyermek hét volt és az az igazság be kell vallanom. Ezt sem így terveztem. Tervezni, az túlzás, mert mindig csak a gondolatig jutottam el és addig: ne félj! Közben jöttek az információk: nem vesz részt az, akivel eddig együtt csináltuk, nem jön az aki tavaly segített s végül akiktől segítséget kértem ők sem jeleztek. Maradtunk mi 5-en és Isten. Inkább fordítva írom: Isten és mi. Azt kértem Ő menjen elől, ha Ő nem jön mi nem szeretnénk menni. S ő hű és igaz, nem csalta meg magát. Vettük az Ábrahám szövetségét Istennel, Elizeust Dótánban, és a tékozló fiút történetét. Isten lépésről lépésre járt előttünk, mind az igével, mind az énekekkel mind a háttérmunkával és mindennel amire szükségünk volt. 

Szeretem a terveit. Azt is megmutatta, hogy amit Ő eltervez, azt meg is tudja tenni. az egyik alkalmon, az Elizeus történeténél, voltak gyerekek, akik felálltak és döntöttek mellette. NEM volt semmi hatásvadászat semmi tedd meg mert a pokolra kerülsz, csak Isten és az Ő jelenléte. Hála. 

S most hiszem, hogy amit elültetett. az be is fog érni és le is fogja aratni majd. Hálás a szívem érte.