.....

 .... nos pont így, pont .... Már egy fél éve nem írtam, pedig annyi gondolatom volt, most főleg, hogy év vége van. Sok minden kavarog, de nem akartam a felesleges dolgokat leírni, s mégis rájöttem, hogy nem feleslegesek, mert foglalkoztatnak. 

Vannak dolgok, amik foglalkoztatnak, annak ellenére, hogy egyszerűen csak le kellene tenni, ... le kellene tenni Isten kezébe. A munkahelyi dolgok azok nem is nagyok mégis sokszor rosszul esnek, holott .. Tény, hogy hosszú volt az év, tény, hogy elfáradtam és mindenki más is, mégis valahogy teljesen más ez mint anno volt. Vagy lehet, hogy csak így a távlatból tűnik másnak. Úgy érzem a lelkesedést teljesen kiölték belőlem, még a szikráját is. Pedig voltam anno lelkes. Most a selejtezéskor annyi mindent kidobáltam, annyi mindennek búcsút intettem, pedig mennyi munkám volt benne. Rájöttem: felesleges. Amit nem használok, de valamikor igen, azt már nem is fogom használni és kár érte, nem kár érte sajnos kuka. 

Itt van a vezetés is.. nem vezetek. Vihetném a kocsit most is, de nem vezetek. Saját magamra haragszom. A héten is vonattal voltam gyógytornára, ma pedig itthon hagytam a 40 fokban a bicikli lakat kulcsát, sasszézhattam haza gyalog, dühös voltam magamra, ismét. S most pedig hiába van itthon a kocsi, nem vezetek, cangázhatnék, de a dac nagyobb. Úgy érzem magam, mint azok a királyok, akik követték Istent, de az áldozó halmokat meghagyták. 

S ráadásul az örök téma ami körül mostanában forgok, az is zavar, hogy milyen lettem, pedig soha nem voltam. Hát mit mondjak? Mit írjak? Panaszra pedig semmi okom, s mégis itt váncogok. Ez a cél? 

Bárcsak kiírhatnám teljesen ami itt kering.... bárcsak nagyon megáldanál és kiszélesítenéd határaid. 

Ma ismét felmondott egy ember. Tudom, lehet neki jobb, nekünk nem lesz. Az utóbbi időben nagyon sokan itt hagyták már s még mindig van rá esély. Még mindig. 

Ha én lennék sem lenne megoldás, nem a hellyel van a baj, hanem velem. A helyemen vagyok? Jól vagyok a helyemen? Kiteljesedett az amit csinálok? Nem tudom. 

Annyi minden miatta aggódom. Pedig az hét téma - Ne félj! 

Kezdetnek ennyi. Ez volt az első lépés, aztán nem lesz panasz, csak hála. hála hála :)