"az ő sebei árán gyógyultunk meg."
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Ézsaiás 53:5
Szombat hajnal van és nem tudok aludni. Ezt az igét is olvastam és imádkoztam. Letettem, amit hordoztam: a félelmeket, a panaszokat, az aggódásokat, a saját terveket.
Nem könnyű letenni, mert ez egy folyamat. Van ami újból és újból vissza kúszik, vagy vissza akar kúszni. A panaszkodás az olyan természetes lett az elmúlt időszakban és egyszerűen sodródtam az árral, mert tényleg nehéz és tényleg sok. DE. A fenti ige és az, hogy Istennek terve van még mindig velem és az emberekkel ez másra irányítja a figyelmem.
Tegnap belehallgattam Merényi Z. ige hirdetésébe a pax tv-n. Arról beszélt amit Jézus mondott:
Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,
Nagyon jól kifejtette, kivesézte a témaköröket: az éhezés, hajléktalanság, migráció, börtön, betegek. S Isten egy röntgen alá helyezte az életemet. Az éhezés amúgy is foglalkoztat, a pazarlás, a túlsúly. Küzdök a súlyommal míg máshol percenként több ember hal éhen. Kiválaszthatom, válogathatok abból amit eszek, míg kb 6-700 millió ember éhezik. Nincs választása, hogy mit egyen, egyszerűen nincs mit enni s ebből jelentős rész az 5 éven aluliak. A kérdés az, hogy nekem mi a feladatom? Nekem mi a szerepem? Ennyi, hogy nem pazarlok, ennyi, hogy valamelyik jótékonysági szervezetnek adok? A jótékonyságra felajánlott pénzek jelentős részét a szervezetek működésére használják fel. Biztos vannak kivételek, de jó ha mi magunk a környezetünkben tudunk segíteni. A kérdés az, hogy kinek, konkrétan kinek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése