Kritikamaris

 Az elmúlt időszakban sokat eszembe jut ez a jelzős és sajnos magammal kapcsolatban bukkan általában a felszínre. Számtalan alkalommal észreveszem, hogy a gondolataim közt felszínre tör ez az érzés: megjegyzés, kritika, hiba feltárása. Bár nem lenne muszáj, hogy negatív értelemben használjuk ezeket a szavakat, mégis úgy rögzültek a tudatba és így növekedtek fel az évek során a tapasztalatainkban. 

A mai áhítatban "ezek a mai fiatalok" címen olvastam egy cikket, ami a szívemig hatolt teljesen. Mintha magamat olvastam volna, a saját gondolataimat, véleményemet. A végén rájöttem, hogy nem csak a fiatalokra hanem másokra is vonatkozva szoktam alkalmazni ezt. Pedig hányszor elhatároztam már, hogy nem a hibákat jegyzem meg, hanem a többi részt a maradék 99% jót. Miért az bukik mindig a felszínre, az az egyetlen egy %? Miért az ellen az egyetlen egy százalék ellen küzdünk nap mint nap holott a többi 99% sokkal nagyobb erőfeszítést igényel. 

Ahogy futtatom itt a gondolataimat és párhuzamosan eszembe jutnak történések, eszembe jut az ige: "az én művem a királynak szól". Tegnap mi is így készültünk a dekorációval, amit J. felvállalt. S ez így pont jó volt. Ismét tanultam. Ahol tudok segítek és ennyi. :) Pont. 

Istennél is olyan jó, hogy nem a hibákat keresi, nem azt várja, na ugye megmondtam. Ő jót tervez és megvalósítja és ha hibázunk is segít kijavítani s nem azt mondja: hogy miért nem figyeltem jobban. 

Tény, hogy senki nem szeret hibázni, tény az is, hogy mi emberek meg tudjuk formálni a véleményünket, de az is tény, hogy az élő Isten kegyelme felülír minden hibát és minden véleményt és a végén a 99% lesz a figyelem fókuszában.