Új hely a régi helyén

 Szombat este van már nyolc óra elmúlt. A mási felem már pihen, én most fejeztem be a muffin sütést. Dics-sulit hallgatok közben s Isten azt mutatja, hogy a régit is felhasználja és újjáteszi, nem csak mi emberek tudunk a régiből újat alkotni, nem csak az ember tud feltalálni új módszereket. 

Ősszel jött az ötlet, hogy mi lenne ha felújjítanánk a főzőfülkét, mikor a gyülekezetben szerelte T. a beépített szekrényt az asztalossal. S nem is hiszem el, hogy most itt ülök, s amit elterveztünk megvalósult. Az u alaku pult, ami hatalmas felületet ad, hogy tudjunk dolgozni és pakolni rá. Szeretem. Van még munka vele, még a festés, ami a végére maradt sajnos. még hiányzik a páraelszívó felszerelése, a csempe egy részének fugázása, a lámpa, ... de ettől független már eléggé klassz. 

S azon elmélkedem, hogy milyen jó, mert Isten sokkal jobb tervező és kivitelző mint mi. Sokkal jobban előtudja készíteni a terepet. S mennyi mindent meg tuda valósítani amit mi el sem tudunk képzelni. S a ráadás, hogy használni akar a munkájában és velünk együtt akarja  a tervét véghez vinni. 

Gondolkodtam a kamra dolgon is. A kamra tárolásra szolgált elsősorban, élelmiszer és eszközök tárolására. S az én gazdag kamrámon gondolkodok, hogy valóban így van - e. Gazdag - e és továbbítom - e amit kell, vagy hagyom megromlani. 

Az elmúlt két hét elég kemény volt lelkil harc területén. Végülis Isten harcol/t, még akkor is ha azt nem látjuk a két szemünkkel. 

Egyfolytában azt mutatja, hogy ne a körülményekre nézzünk, hanem amit ígér.