Elcsendesedés

 Nem egy divatos kifejezés az elcsendesedés. Manapság a feltűnő, lenyűgöző, meghökkentő dolgok a divatosak, az ámulatba ejtők és elismerést érdemlőek. Legalábbis az emberek reakciót figyelve, ha valami olyanod van, ami látható és jó sok pénzbe kerül, aki valahol 'nagy' is lehetsz az emberek szemébe. Aztán végül kiderül, hogy ezek a dolgok csak ideig óráig "tesznek naggyá" - 

Ebben az évben ha végiggondolom sok minden foglalkoztatott. Például a fészek építés, a saját fészeképítés, vásárlás, újjítés - s mikor a mérleg nyelve elbillent a nincs új fészek irányába, kicsit háborgott... kicsit nagyon háborgott a lelkem, hogy jobb lenne és elővettem az összes lehetséges érvet, hogy miért is lenne jobb külön, milyen előnyökből maradunk ki és milyen hátrányokkal találkozunk nap mint nap szembe, mert sokan élünk együtt. A sok amúgy is relatív. Nem sok csak öten élünk egy fedél alatt. Néha még csatlakozik valaki. Nos.. ezen háborogtam és néha ráöntötem a férjemre, amikor egy - egy esemény ezt mégjobban előhozta, hogy miért nem tervezük külön. Csodálkozva szemlélte a lelkem fel - le hullámzó kedélyállapotát, meghallgatott és csendesen érvelt. Ilyenkor lecsillapodok és haladunk tovább. Mindig eljutok arra pontra, hogy igaza van. Teljesen. 

Az én "hátrányoknak" vélt mindennapi maceráim/ maceráink, amikhez alkalmazkodni kell, azok mind eltörpülnek. Igen kicsivé vállnak mindahhoz képest, amilyen előnyök járnak azzal, hogy egy helyen élünk többen. Jó lenne még legalább egy helyiség, hogy ... de imádkozom:)) Az imának nagy ereje van! Nagy még annál is nagyobb. 

Így most már elindultunk abba az irányba, hogy ami van azzal kell haladni, ami van azzal élünk és Isten kezébe tessszük mindazt, ami idézőjelben a hátránykategóriába számít. Ez egy lelki edzés program, jó kis önismereti  és szociális érzékenyésget, empátiát is nagyon fejleszti, nem is beszélve a jó kommunikációs képesség és asszertív konfliktus kezelés fejlesztéséről. 

Azt is meg kell jegyeznem, ahhoz képest, milyen kényelmes kompfortzónában élünk a férjemmel, az élet az  zajlik. Meg kell oldani dolgokat és sokszor nem rendes mederben folynak a dolgok. Ilyenkor ketté kell válnunk, ő az ő dolgát én a miénket intézem, s ha nem is könnyű elfogadni Isten segít. Legalábbis az idén is azt mutatja, hogy ne a látható dolgokra nézzek. S bevallom hősiesen, hogy megmutatta, hogy gyakran arra nézek, s nem arra, hogy mi a célja vele. S eljutatott oda, hogy az "odafelvalókkal törődjek" s ráadásul a többi megadatik nekünk. S tényleg így van. Mégegyszer le kell írnom: tényleg így van. 

S amikor már mindezekből levizsgáztat, s már figyelek Rá, akkor csendben közli a terveit, céljait. S most azt figyelem, hogy mi is a célja velem/velünk. Az látszik, hogy helyben maradtunk és itt éljük a mindennapjainkat. A gyülekezet is meg van. Ad munkát, ötleteket. Most a levendulást helyezte a szívemre. S nem hagy a gondolat békét, hogy csináljuk meg. Nem a profitért, hanem egyszerűen mert áldás lesz s nem csak nekünk. Így bár az idén már nagyon szoros az idő mégis megpróbáljuk, legalább a felét. Töveim még nincsenek, de hiszem, hogy lesz. :) 

Aztán itt van a mindennapi mulatságok, amik lekötik az embert, mindezek mellett az első, hogy Vele legyek, elkérjem a napom. A macim is itt szundikál mellettem s arra kérem Istent, hogy Ő áldjon meg bennünket, adjon hozzá erőt, hogy akiket ránk bíz, azokkal törődjünk, figyeljünk oda rájuk. Mert az idő könyörtelen halad előre és ha elmúlasztjuk a dolgokat, nem lehet soha pótolni. 

Isten jó, jót tervezett felőled, s felőlem is, s jó tudni hogy mindebben senki nem gátolhatja, hogy véghez vigye. 

Szeretem a terveit, szeretem a módszereit, szeretem, hogy megbízható és igaz, s megtartja az ígéreteit. Jó bízni benne, jó rábízni a fentebb írtakat, s jó várrni, hogy beteljesíti amiket kijelentett.