Lom-fóbia
Az idei nyár ismét gyorsabb évszaknak tűnik a három másik társánál.
Az utolsó héten amíg szabad vagyok úgy döntöttem, belevetem magam a lomtalanításban. Nos, ha bár már két napja nyakig benne vagyok , mégis úgy érzem a felszínt karcolgatom.
Nézem az Isten veled Magyarországot is közben és rájövök, hogy más két bőrönddel megél bármelyik országban, én meg ragaszkodok dolgokhoz, még mindig.
Amire az évek alapján rájöttem, hogy hiába rendszerezek és bedobozolok szépen mindent ha évekig nem nyúlok hozzá, akkor azt tovább kell adni, mert nekem sosem lesz "jó lesz még valamire'.
Ma például megnéztem az egyik újságot amibe anno becsomagoltunk olyan poharat, amire már nem is emlékezetem, a dátum 2009-es volt. Tehát 10 kerek éve hozzá sem nyúltunk. Szép volt, jó volt, de nem tudunk mit kezdeni vele. Felraktam a netre és el is vitték. Egy halom dolgot lefotóztam és ismerősöknek első körbe, majd egy csere -bere oldalra raktam fel ami maradt. A poén az, hogy volt egy szökőkutacska is amit felraktam és érte is jöttek este, azonban az egész cuccból, pont ez maradt a dobozból amiért pont jöttek és ezt otthon vették észre. Hm. Majd pótolom, megígértem. Annyira megörültem, hogy valakinek hasznára lesz, hogy amiért is elvitték az egész holmit, pont a lényeg maradt ki. Nem is én lennék.
A legfájóbb pontok a könyvek, de mégis úgy érzem, hogy vannak olyan darabok amiket muszáj tovább adni olyannak aki használja. Arra is akadt jelentkező és most azt keresem, hogyan tudom úgy postázni, hogy neki kelljen a postaköltséget fizetni. A könyv ugyanis ingyenes. ...
Ezekkel töltöm az időm.. és igyekszem koncentrálni már a jövő évre.
S mindeközben hálás vagyok, mert van időm olvasni. Most pl a mennyei embert. Ahogy olvasom, rájövök, Isten rádöbbent, hogy mekkora kegyelem, hogy akármilyen országban is élek, mégis szabadon gyakorolhatom a hitemet. Tudom nem volt mindig így, mégis most hálás vagyok.
Hálás Istennek, hogy közelebb vonz és segít újra elcsendesedni. Ma is hívtak strandra, mehettem volna a családdal is, de a lomolást választottam. Voltam távol eleget a nyártól, láttam, utaztam eleget.
Szeretném ha kicsit rendezettebb lenne a környezetünk és az életünk is.
folyt köv.
Az utolsó héten amíg szabad vagyok úgy döntöttem, belevetem magam a lomtalanításban. Nos, ha bár már két napja nyakig benne vagyok , mégis úgy érzem a felszínt karcolgatom.
Nézem az Isten veled Magyarországot is közben és rájövök, hogy más két bőrönddel megél bármelyik országban, én meg ragaszkodok dolgokhoz, még mindig.
Amire az évek alapján rájöttem, hogy hiába rendszerezek és bedobozolok szépen mindent ha évekig nem nyúlok hozzá, akkor azt tovább kell adni, mert nekem sosem lesz "jó lesz még valamire'.
Ma például megnéztem az egyik újságot amibe anno becsomagoltunk olyan poharat, amire már nem is emlékezetem, a dátum 2009-es volt. Tehát 10 kerek éve hozzá sem nyúltunk. Szép volt, jó volt, de nem tudunk mit kezdeni vele. Felraktam a netre és el is vitték. Egy halom dolgot lefotóztam és ismerősöknek első körbe, majd egy csere -bere oldalra raktam fel ami maradt. A poén az, hogy volt egy szökőkutacska is amit felraktam és érte is jöttek este, azonban az egész cuccból, pont ez maradt a dobozból amiért pont jöttek és ezt otthon vették észre. Hm. Majd pótolom, megígértem. Annyira megörültem, hogy valakinek hasznára lesz, hogy amiért is elvitték az egész holmit, pont a lényeg maradt ki. Nem is én lennék.
A legfájóbb pontok a könyvek, de mégis úgy érzem, hogy vannak olyan darabok amiket muszáj tovább adni olyannak aki használja. Arra is akadt jelentkező és most azt keresem, hogyan tudom úgy postázni, hogy neki kelljen a postaköltséget fizetni. A könyv ugyanis ingyenes. ...
Ezekkel töltöm az időm.. és igyekszem koncentrálni már a jövő évre.
S mindeközben hálás vagyok, mert van időm olvasni. Most pl a mennyei embert. Ahogy olvasom, rájövök, Isten rádöbbent, hogy mekkora kegyelem, hogy akármilyen országban is élek, mégis szabadon gyakorolhatom a hitemet. Tudom nem volt mindig így, mégis most hálás vagyok.
Hálás Istennek, hogy közelebb vonz és segít újra elcsendesedni. Ma is hívtak strandra, mehettem volna a családdal is, de a lomolást választottam. Voltam távol eleget a nyártól, láttam, utaztam eleget.
Szeretném ha kicsit rendezettebb lenne a környezetünk és az életünk is.
folyt köv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése