Hasonlítunk a gyerekekre....
az elmúlt három nap sajnos nem a terveim szerint alakult minden. Eredetileg pakoltam volna és bla bla.. de összeszedtem valamit és bedurrant az egész torkom... nyelni alig bírtam, s lázas lettem, s így az ágyban kötöttem ki. Azt hittem ezután jön majd az orrfújás köhögés rész, de ez enélkül tepert le.
Hála azonban Istennek tegnap már alkotni tudtam s mivel tudtunk édesburgonyát venni s kaptam receptet hozzá, most a magamnak kedveztem a főzésben.
Vártam haza T-t. Vártam, hogy hátha kicsit megkóstolja, mert a többi családtag sem nagyon rajong az "újért". Hazaért nagy fáradtan, benéz a főzőfülkébe, mutatom mi szépet főztem, s körülbelül olyan arcot vágott, mintha H.-t láttam volna 8 évesen! :DDD Kb 10 perces győzködés után megkóstolta, de az egy kanálnyi rakott édesburgonyás csodámat végül én ettem meg a tányérjáról és neki maradt a jó kis töltött káposzta. Nos... legalább a levest azt megette:)
Jó volt kicsit tegnap már kotyvasztani, hámozni, szeletelni, aprítani és pirítani. Jó volt. A sütést szerdára csúsztattam, amikor vendégeknek is kell készíteni, nagyon finom kókuszos ... mindegy.. hála... most pedig itt pötyögök, mert ő még alszik és megegyeztünk, hogy 7-ig ma nem keltem fel, mert tegnap nagyon elfáradt... így készülök és kicsit farmozom..
Hozzá kell tegyem azért kicsit muszáj voltam hozzáérni.. :)) akár az én J-m mikor ott alszom és odabújik s mikor látja nem tud mit kezdeni velem tovább áll. :))
Mint a gyerekek... s arról nem is beszélve, hogy farmozunk, én kevesebb intenzitással, de néha bele lendülök, érdekel, azért érdekel, mert fejleszti a gondolkodást, megtanít bánni azzal, amid van és hogyan kamatoztasd, vagy ne tékozold el. Az időrablás átalakult tanulássá!! Megtanít arra is hogy mértékkel szánj rá időt. Szóval, mint a gyerekek...:)
Aggodalomra azonban semmi ok, Isten azt mutatja: nagy dolog az Isten félelem megelégedéssel.
A másik dolog ami foglalkoztat, hogy mihez is mérem a dolgokat. Ismersz embereket, ismered az életüket és mitől lesz az a számodra, neked "jó" vagy éppen "nem jó". Mi számít, mi az érték? Hol él? Mivel foglalkozik? Milyen autója van? Van - e háza? Esetleg hány háza van? Mit végzett? Milyen az Istennel való kapcsolata? Isten most ezen dolgozik rajtam, ne ezeket nézzem. Mert a világ szemében ez a mérvadó. Vitted - e valamire vagy nem.
S tegnap beszélgettem az anyukámmal, s felhozódott egy távoli rokon, az ő szövevényes életük. Akár egy rossz szappanoperát hallgatott volna az ember, csak sajnos igaz volt. Egy rossz életű nő, aki elveszi más családját, egy apa, aki otthagyta azt, és fiatalon meghal, s a fia ugyanazon a napon egy messze földrészen lesz baleset áldozta. Árvák maradnak mindkét félről... s mit vet az ember azt aratja. I. is itt volt és ő is mesélt ismét a családjáról... döbbenetes néha amiket mond... aztán haza jön T. ő is elmeséli este, hogy mi történt... s azon kapom magam Isten nélkül a fent leírt kérdésekre a válasz: nem érnek semmit. Isten nélkül az ember egy önző, mindent magának akar, s a másikat hibáztatja... nos.. s az is biztos, ha elér valamit akkor biztos, hogy már nem elég, nagyobbat és drágábbat akar. A használati eszközök átalakulnak célokká és egyszer csak mindent itt hagy..
ja.. és felhívott R. s míg a sütőben volt a kaja beszélgettem vele. Pedig ő nagy "skót" a telefon számlával kapcsolatban, s mégis annyira szeretett volna beszélni... hát beszéltünk... s ismét eljutottam oda, amikor azt mondta, hogy mindene meg van, magányos, nincsenek kapcsolatai, hogy nem a ház, nem a fizetés fontos. Megállapította, hogy hiába él sokkal nagyobb városban, mint mi mégis elszigetelten van. Hány ilyen ember élhet elszigetelten, nagyvárosban és nem nagy városban...
.. s ott van a temetés ami hétfőn volt. A takarító nő velem egyidős párja meghalt, s a temetésen azzal kezdte a lelkész, hogy milyen természete volt, nem jöttek ki vele az emberek! Egy ilyet az utolsó útján!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Elképesztő volt a számomra. Ne már. Annyira azért nem lehetett egy .. s fiatal létére azt gondoltam tele lesz a ravatalozó... s nem... tőlünk sem sokan voltunk, s az jutott eszembe hogy a drága I. mama tavaly mikor elköltözött Istenhez, ő már 70-en túl volt s hirtelen távozott ő is, de ő nem egyedül távozott, mellette voltak... neki nem volt hely a temetésén, nem tudtunk ám leülni. S persze nem a létszám számít, de ő hatalmas űrt hagyott, mert ennyi évesen is aktívan szolgálta az Urat. Az az ige jutott eszembe, hogy boldog a szolga, amikor az Ura hazaér és munkában talál.
Hát ... lenne még mit írnom, pl. a diéta ... pl. a lustaság.. s lenne.. lenne. Ezek voltak azonban amikre biztosan emlékezni akarok.. Mert Isten meggyógyított és Isten vezet .. s ez maradjon így. .. ámen.
Hála azonban Istennek tegnap már alkotni tudtam s mivel tudtunk édesburgonyát venni s kaptam receptet hozzá, most a magamnak kedveztem a főzésben.
Vártam haza T-t. Vártam, hogy hátha kicsit megkóstolja, mert a többi családtag sem nagyon rajong az "újért". Hazaért nagy fáradtan, benéz a főzőfülkébe, mutatom mi szépet főztem, s körülbelül olyan arcot vágott, mintha H.-t láttam volna 8 évesen! :DDD Kb 10 perces győzködés után megkóstolta, de az egy kanálnyi rakott édesburgonyás csodámat végül én ettem meg a tányérjáról és neki maradt a jó kis töltött káposzta. Nos... legalább a levest azt megette:)
Jó volt kicsit tegnap már kotyvasztani, hámozni, szeletelni, aprítani és pirítani. Jó volt. A sütést szerdára csúsztattam, amikor vendégeknek is kell készíteni, nagyon finom kókuszos ... mindegy.. hála... most pedig itt pötyögök, mert ő még alszik és megegyeztünk, hogy 7-ig ma nem keltem fel, mert tegnap nagyon elfáradt... így készülök és kicsit farmozom..
Hozzá kell tegyem azért kicsit muszáj voltam hozzáérni.. :)) akár az én J-m mikor ott alszom és odabújik s mikor látja nem tud mit kezdeni velem tovább áll. :))
Mint a gyerekek... s arról nem is beszélve, hogy farmozunk, én kevesebb intenzitással, de néha bele lendülök, érdekel, azért érdekel, mert fejleszti a gondolkodást, megtanít bánni azzal, amid van és hogyan kamatoztasd, vagy ne tékozold el. Az időrablás átalakult tanulássá!! Megtanít arra is hogy mértékkel szánj rá időt. Szóval, mint a gyerekek...:)
Aggodalomra azonban semmi ok, Isten azt mutatja: nagy dolog az Isten félelem megelégedéssel.
A másik dolog ami foglalkoztat, hogy mihez is mérem a dolgokat. Ismersz embereket, ismered az életüket és mitől lesz az a számodra, neked "jó" vagy éppen "nem jó". Mi számít, mi az érték? Hol él? Mivel foglalkozik? Milyen autója van? Van - e háza? Esetleg hány háza van? Mit végzett? Milyen az Istennel való kapcsolata? Isten most ezen dolgozik rajtam, ne ezeket nézzem. Mert a világ szemében ez a mérvadó. Vitted - e valamire vagy nem.
S tegnap beszélgettem az anyukámmal, s felhozódott egy távoli rokon, az ő szövevényes életük. Akár egy rossz szappanoperát hallgatott volna az ember, csak sajnos igaz volt. Egy rossz életű nő, aki elveszi más családját, egy apa, aki otthagyta azt, és fiatalon meghal, s a fia ugyanazon a napon egy messze földrészen lesz baleset áldozta. Árvák maradnak mindkét félről... s mit vet az ember azt aratja. I. is itt volt és ő is mesélt ismét a családjáról... döbbenetes néha amiket mond... aztán haza jön T. ő is elmeséli este, hogy mi történt... s azon kapom magam Isten nélkül a fent leírt kérdésekre a válasz: nem érnek semmit. Isten nélkül az ember egy önző, mindent magának akar, s a másikat hibáztatja... nos.. s az is biztos, ha elér valamit akkor biztos, hogy már nem elég, nagyobbat és drágábbat akar. A használati eszközök átalakulnak célokká és egyszer csak mindent itt hagy..
ja.. és felhívott R. s míg a sütőben volt a kaja beszélgettem vele. Pedig ő nagy "skót" a telefon számlával kapcsolatban, s mégis annyira szeretett volna beszélni... hát beszéltünk... s ismét eljutottam oda, amikor azt mondta, hogy mindene meg van, magányos, nincsenek kapcsolatai, hogy nem a ház, nem a fizetés fontos. Megállapította, hogy hiába él sokkal nagyobb városban, mint mi mégis elszigetelten van. Hány ilyen ember élhet elszigetelten, nagyvárosban és nem nagy városban...
.. s ott van a temetés ami hétfőn volt. A takarító nő velem egyidős párja meghalt, s a temetésen azzal kezdte a lelkész, hogy milyen természete volt, nem jöttek ki vele az emberek! Egy ilyet az utolsó útján!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Elképesztő volt a számomra. Ne már. Annyira azért nem lehetett egy .. s fiatal létére azt gondoltam tele lesz a ravatalozó... s nem... tőlünk sem sokan voltunk, s az jutott eszembe hogy a drága I. mama tavaly mikor elköltözött Istenhez, ő már 70-en túl volt s hirtelen távozott ő is, de ő nem egyedül távozott, mellette voltak... neki nem volt hely a temetésén, nem tudtunk ám leülni. S persze nem a létszám számít, de ő hatalmas űrt hagyott, mert ennyi évesen is aktívan szolgálta az Urat. Az az ige jutott eszembe, hogy boldog a szolga, amikor az Ura hazaér és munkában talál.
Hát ... lenne még mit írnom, pl. a diéta ... pl. a lustaság.. s lenne.. lenne. Ezek voltak azonban amikre biztosan emlékezni akarok.. Mert Isten meggyógyított és Isten vezet .. s ez maradjon így. .. ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése