15 nap vége...
Úgy érzem minden lehetőséget végig néztem és úgy érzem, hogy több "részlet" már nem érdekel.
Készen vagyok.
Pedig most jön még a ... és mégis úgy érzem, hogy mindenki mindennel el van foglalva.
Na mindegy. Végül is csak hálás lehet a szívem, amit szerettem volna az meg van. S mégis úgy érzem, hogy ...
Ma vicces volt, mert találkoztam egy volt tanítványommal, akiknek az álomesküvőjük az elmúlt hetekben volt. Nos, egyből azzal nyitott, mikor is lesz a nagy nap nekünk? S hogy ne izguljak. Mókás volt ezt hallani egy olyan diákomtól, akinek sosem állt be a szája és mindig szeretett viccelni. Most ő nyugtatgat, pedig nem is mondtam, nem is ismer. Ezek szerint ők is csak izgultak. :D S valahogy az érettségi jutott eszembe, amikor már a többiek túl voltak rajta ők nyugtatgattak bennünket, akik még nem. S most ... mit is írhatnék.
Vége. Nincs több készülés nincs több "részlet".
Izgultam itt dolgokon, pl a vendégek meghívása, ki az akit meghívjak és ki az akit talán. Végül is igaza lett a barátnémnak, meghívtam valakit, akin gondolkodtam s a szívem úgy indított, hogy meghívjam őket, s végül a nyaralás fontosabb lett a számukra. Megérthető. Kilenc betűből áll ez a szó és olyan könnyűnek tűnik. Mégis amikor jobban belegondolok, a kilenc betű után egy kérdőjel vetül az értelmem egy szegletében. Végül is ... Isten tudja... akinek itt kell lennie az itt lesz.
A másik dolog amivel Isten próbálja a lelkem stabilitását nézni, hogy ha kihúzza alólam a biztonság kanapéját és azt mondja, gyere inkább állj fel és bízz bennem, kövesse engem, tedd amit én mondok és ne a magad értelmére támaszkodj. Nos, sajnos azt kell írjam, a komfortzónám sokkal nagyobb volt eddig mint azt én gondoltam. Nehéz ott hagyni a biztost, a bizonytalanért és nehéz szembe nézni azzal a ténnyel, hogy nem számíthatsz senki másra csak Rá.
Úr Jézus bele teszem az életem az te kezedbe s nemcsak az enyém, hanem a Tibiét és a családunkét, a barátainkét, ismerőseinkét. Tudod, hogy mennyire szoktam félteni őket, de aggodalmaskodásommal nem sokra megyek. Helyette, inkább ide hozom őket Te eléd. Nincs panaszra okom, hálámat adom inkább. Hála mindenért és kérlek legyen meg a Te akaratod.
Készen vagyok.
Pedig most jön még a ... és mégis úgy érzem, hogy mindenki mindennel el van foglalva.
Na mindegy. Végül is csak hálás lehet a szívem, amit szerettem volna az meg van. S mégis úgy érzem, hogy ...
Ma vicces volt, mert találkoztam egy volt tanítványommal, akiknek az álomesküvőjük az elmúlt hetekben volt. Nos, egyből azzal nyitott, mikor is lesz a nagy nap nekünk? S hogy ne izguljak. Mókás volt ezt hallani egy olyan diákomtól, akinek sosem állt be a szája és mindig szeretett viccelni. Most ő nyugtatgat, pedig nem is mondtam, nem is ismer. Ezek szerint ők is csak izgultak. :D S valahogy az érettségi jutott eszembe, amikor már a többiek túl voltak rajta ők nyugtatgattak bennünket, akik még nem. S most ... mit is írhatnék.
Vége. Nincs több készülés nincs több "részlet".
Izgultam itt dolgokon, pl a vendégek meghívása, ki az akit meghívjak és ki az akit talán. Végül is igaza lett a barátnémnak, meghívtam valakit, akin gondolkodtam s a szívem úgy indított, hogy meghívjam őket, s végül a nyaralás fontosabb lett a számukra. Megérthető. Kilenc betűből áll ez a szó és olyan könnyűnek tűnik. Mégis amikor jobban belegondolok, a kilenc betű után egy kérdőjel vetül az értelmem egy szegletében. Végül is ... Isten tudja... akinek itt kell lennie az itt lesz.
A másik dolog amivel Isten próbálja a lelkem stabilitását nézni, hogy ha kihúzza alólam a biztonság kanapéját és azt mondja, gyere inkább állj fel és bízz bennem, kövesse engem, tedd amit én mondok és ne a magad értelmére támaszkodj. Nos, sajnos azt kell írjam, a komfortzónám sokkal nagyobb volt eddig mint azt én gondoltam. Nehéz ott hagyni a biztost, a bizonytalanért és nehéz szembe nézni azzal a ténnyel, hogy nem számíthatsz senki másra csak Rá.
Úr Jézus bele teszem az életem az te kezedbe s nemcsak az enyém, hanem a Tibiét és a családunkét, a barátainkét, ismerőseinkét. Tudod, hogy mennyire szoktam félteni őket, de aggodalmaskodásommal nem sokra megyek. Helyette, inkább ide hozom őket Te eléd. Nincs panaszra okom, hálámat adom inkább. Hála mindenért és kérlek legyen meg a Te akaratod.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése