Zakatolok...

Szerda, a kedvenc nap. Eljutottam h elbucsuzzunk Istvantol. Isten mindent egybeszerkesztett. Csodallom. Mar csak egy ora es otthon vagyok a kegliben. Hála. Sokat vannak Juditék a szivemben, pont most megyek a lányokhoz is. Mar csak kettot alszunk. Mar hianyoznak. Pont meutattam a nyari kepeket A Kedvesnek, s jo volt tudni h nem sokara ujra sz olbe kuporodnak majd. Ezek a pillanatokra emlekszek ezek a pillanatok elevenitik meg a lelkem.
Judit annyira aranyosan kerdezett ra A Kedvesre, h ugy nez ki alakul ? S azt tudtam mondani a nagy fajdalimban, h igen. Mit is irhatnek ide: hála a Kedvesemert hála a csaladjaert. A szivembe zart oket az elso pillanattol, annyira a vasarnap is egybe volt szerkesztve. Amennyire tartottam a talalkozastol annyira otthon ereztem magam koztuk.
Visszaterve Juditekra, oszinte szivvel mondtam h ok us a csaladom. Annyi emlek fûz hozzajuk, annyi.
A meglekezesen a beszedben viszont elhangzott egy gondolat: van öröklét. Arrol nem szolt a fáma h mit is takar. De azt kihangsulyozta h van. A dédiért is imádkozom, törékeny alkatával .........nem fejezem be. Tudom h o hisz, s az az erdekes, h konnyekkel a szememben valahogy en nemcsak hiszem , janem tudom h Istvannal még talalkozni fogok a mennyben. Nem tudom honnan jon, de tobb mint erzes ez nekem.

Kicsit vegyes, Orom fajdalom szeretet mosoly könny. Ezek szerepelnek sorban.. Ugy valtam el Judittol h hiszem h jobb oromteli esemeny kaocsan talalkozunk legkozelebb.