... felüdülés..

... a szombati "megrázkódtatás után" a tegnapi nap nagyon áldásosnak bizonyult. 

Délelőtt eljutottam a MET-be, ahol az alábbi ige volt: Márk 12:13-17. Az adópénzről volt szó, mikor a farizeusok és a szadduceusok kelepcébe akarták csalni Jézust, hogy kell - e fizetni adót a rómaiknak. Akármit mondott volna, ha igen, ha nemet mindenképpen valamelyik fél ellene fordult volna, vagy a római vagy a zsidó. Azonban jó, hogy Isten bölcsebb mint az ellenség, és nem csak az adott pillanatot nézi, hanem előre lát .. volt egy nagyon jó példa: senki sem születik pénztárcával és senki sem teszi be  a bankkártyáját sem a koporsóba sem az urnájába. pfff. 

Mindezek után délután a szabkerben nem voltak ott a gyerekek ( csak egy) így meghallgattam az igehirdetést. Három ige volt, mindhárom bátorított inkább. Itt is meg kell jegyezzem, hogy reggel még a B.C. -t hallgattam a ki a Máté 21-ből a csodálatos halfogást s Péter beszélgetését vesézte Jézussal, aki megkérdezi háromszor hogy "Jobban szeretsz é engem, mint ezek? " itt a szeretet szót nézte meg a görögben, ami után még utána kell olvasnom. Ugyanis az a szeretet szó amit Péter mondott és az a szeretet szó, amit Jézus használt, különbözött, Jézus mégis minőségileg le tudott ereszkedni Péterhez. 

Végezetül Isten becipelt este házi körre, ahol a József  történetéből az 1 Mózes 37:18-20 ig olvastuk és néztük meg pontról pontra, hogyan bontakozott ki a testvérek szívében az irigység, mi okozhatta, és hogyan hatott rájuk Isten ígérete, amit József álomban kapott nem is egyszer hanem kétszer. 

Beszéltünk az ígéretekről. Hatan voltunk így mindenki szót kapott, közösen imádkoztunk és jó volt mert ismét épültünk egymás hite által. Az volt a legjobb, és ezt szeretem a legjobban Istenben, hogy emberileg iszonyatosan el voltam fáradva és úgy éreztem, hogy semmi értelme nincs, hogy odamenjek, kicsit túlbuzgónak is éreztem a dolgot. Viszont mikor délelőtt ültem a hirdetés alatt, tudtam, éreztem a szívemmel, hogy ott a helyem. Így mikor végül eljutottam az állomásra délután és találkoztam ismerősökkel, ( keresztények) és Isten általuk is üzent a csütörtöki tárgyalással kapcsolatban, már ott tudtam, hogy nem véletlen hogy elhívott az alkalomra. 

Az is tudatosult bennem tegnap este, hogy megint a magam dolgaira a magam sanyarúságára koncentrálok, és nem figyelek oda másokra. Ismét tuszkol az Úr, hogy merjek bizonyságot tenni a gyülekezetbe, hogy merjek kilépni dolgokban. 

Mindezek után, végezetül meghívtam I. nénit fagyizni, mert még volt egy fél óra szabadidőm a vonatig. Beszélgettünk. Nem volt célom, hogy felhozzam a tegnapi témát. Ő azonban ismét a semmiből előhozta és egy két mondatban megemlítettem neki a kényelmetlen szituációt. Vissza kérdezett: elmondatta velem az igéket amiket kaptam. Ismét rá kellett döbbennem, hogy nem merek ráállni Isten ígéreteire, hogy bizonytalan vagyok. :S Van mit fejlődnöm. 

Az ige Ézsaiás 54. 

A héten megyek ismét vizsgázni egyházzenéből és még dolgozunk. Ma még dogát írok és beszámolót. Hogy hogyan fogom mindezt megvalósítani, azt Isten tudja csak, s hiszem, hogy Ő nagy mester ebben:) Jobban szervez, mint én.