21:18 36. nap

Még mindig Húsvét előtt és már a finisben. Így az utolsó előtti héten azt kell írjam, megérte a böjt, a cukor és húsmentes élet. Megérte, mert rájöttem erre önmagamtól eléggé kevés vagyok.

Tegnap és tegnapelőtt futottam: 27:55, 28:56, Ma Biblia óra volt, Isten tulajdonságairól beszéltünk, ki Ő valójában. Valójában Mindenható. 

Kicsit úgy érzem, hogy a cukor és hús elhagyás után, a beszédet is szüneteltetnem kellene. Szerintem ez a legnehezebb dolog. Annyiszor és akkor szólalok meg, amikor nem kellene. De utána már hiába, a kimondott szót nem tudom visszavonni. Jobban kell figyelnem. 

Szóba került Hannover és B. C., de egyre jobban azt látom, hogy ez megint csak egy jó nagy vágy a szívemben és csak Tőlem van. Bár minden út nyitva van, de miért is menjek? Azért, hogy ismét meghallgassam, azt itthon is tudom. Aztán úgy érzem, hogy ugyanabban a medereben "tengek- lengek". Legalábbis, azt állítom, hogy milyen hatalmas Istenem van, hogy Mindenható és közben ha mások életét és a magamét összehasonlítom, annyi mindennel elmaradok. Tyűűűű. ez nem igazán a hálaadás témaköre..  elnézést. Ez úgy kibuggyant. Mégis oda kell visszakanyarodnom , hogy Mindenható Istenben hiszek, aki az én életemet is irányítja, és segít a mederből kijutni, vagyis továbbjutni, és nem csak elakadni. Sajnos most is úgy érzem, hogy nem vagyok képes dolgokra és csak a szám jár, ahelyett, hogy cselekednék... :S  s a szörnyű az, hogy mindez csak tőlem függ és senkire nem kenhetem, nem lehet kifogásom. 

valahol itt járok.. tenni vagy nem tenni, menni vagy nem menni, lépni vagy nem lépni ? 

kérdések és van mit tenni hada.. lehet ezért is jo lett volna még is Hannover. 

vége ..