Címtelen bejegyzés

Január 8. egy jó kis -14 fokos nap után és nap közben azt tudom írni, hogy kegyelem. Kegyelem, mert nem megérdemelt, kegyelem, mert ajándék, hogy itt ücsöröghetek és pötyöghetek, meleg víz, fűtés, áram és étel ital társaságában. Az ital alatt koffeinmentes kávét értek. :) 

Mert bezzeg november óta az dukál a hideg ellen:) 

Ma nem sok időm volt a MET után, de betértem egy kapucsínóra a mettyuba, sikerült 20 perc alatt felmelegednem és kislattyogni a járatomhoz. Hálás voltam minden egyes napsugárért és minden egyes széllökésért ami hátulról ért:) 

Most pedig itt ülök egy újabb hét előtt, és lenne még mindig mit csinálnom. Modusát tekintve optaitvus -sal állunk szemben. Erről ennyit. Ezért nem szeretem  a sok vizsgát egybe, mert az egyiket nincs időm likvidálni, hogy a másikat betuszkoljam a helyére. Mert vallom, hogy egyszerre ennyi mindennek nincs hely:)) Persze a kimondott szónak ereje van, teremtő ereje, így a leírt szónak is. Éppen ezért azt is vallom, hogy Istennek semmi nem lehetetlen. :)

Most már eljutottam odáig, hogy látom, hogy mit kell csinálni a 2x 168 óra alatt és látom az alagút végét. Vannak dolgok amiben nem látom, sajnos. Viszont ma nagyon jó volt a ige:

János 15-ből

7. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek. 
  8. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. 

Ez a szakasz több helyen ki van emelve a Bibliámban, azaz a hasonló szakasz. Egyszer B. C. tartott róla egy igehirdetést és akkor nagyon megfogott. 

Ma volt még egy nüansz, azaz kettő az egyik bizonyságtétel alatt hallottam: az egyik, hogy megvallani a bűnöket, egymásnak, ahogy Jakab apostol írja. A másik a növekedés, ahogyan a szőlővessző is növekszik. Ha nem növekszel hitben, akkor csökkensz. Ha csökkensz, akkor lemetszenek, ahogy János írja. Ez a két opció van, harmadik nincsen. Az első opciót választom inkább. 

Ma azért írok valójában, mert ismét egy "holtponton" vagyunk egy ügyben. :S Számomra sokszor lehetetlennek tűnnek dolgok, s még azt mondják, hogy nagy hitem van. Pedig Isten tudja, hogy most is úgy érkeztem a gyülekezetbe délután, hogy ezen gondolkodtam, kattogott az agyam, hogy lehet a holtpontból kijutni. Arra az álláspontra jutottam, hogy mint a lejtős példában sem tudja magát megmenteni az ember, csak külső segítség tudja megállítani, így a holtpontról is csak Isten tud kimenteni és felhozni, felfelé indítani. Valahogy olyan érzésem van mikor a kalandparkban a kötéllel megpróbálsz átjutni az egyik fától a máikig és nem éred el a fát de már az eredeti helyre sem tudsz visszalendülni csak lógsz középen. Ilyenkor jön Isten aki lendít rajtad, rajtunk, mert nem csak engem érint a dolog. Kíváncsi leszek, mi jön a holtpont után. 

S mivel úgyis szómenésem lett, ezért még egy téma van a szívemben. Hosszú évek alatt sokszor felmerült bennem, miért is éppen bizonyos barátságok maradtak meg az életemben. Olvastam egy elméletet a társaskapcsolatok elmélyüléséről, hogyan is ismerkedik az ember, és milyen mélysége és szélessége lehet egy- egy kapcsolatnak. A baráti kapcsolatot úgy jellemzi, hogy úgy képzeljük az ember személyiségét mint egy hagyma, rétegek vannak. A külső réteg a hagymán az ember látható szinte azonnal feltárulkozó tulajdonságai tartoznak ide: viselkedése, öltözködése kedven hobbi, bla bla .. a belső rétegek mint az én, a rejtett dolgai, a bizalmas dolgok, azok már nem mindenki számára nyitottak és általában kell egy idő, mire az ember mással azt megbeszéli egyáltalán. Főleg olyanokkal köt mélyebb barátságot az ember, aki hasonszőrű, mint önmaga, hasonló az értékrendje. 

Amíg olvastam a cikket és gondolkodtam, hogy a magam életében, hogyan is működnek ezek a dolgok. Végül arra a megállapításra jutottam, hogy az új kapcsolatok terén, főleg azokkal tudok inkább nyitottabb lenni, akiknek az élete Isten értékrendje szerint való. A régebbi baráti kapcsolatok lassan lassan elkopnak, mert már nem találkozunk, ez alól egyetlen kivétel van: a satrafák anyuja, akivel mindig ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk. 

Itt még megemlítem M. T. -t is, sajnálom, hogy az a barátság ami kialakult az úgy ködbe foszlott. Beszélünk még ritkán, de hiányoznak a régi imával egybekötött beszélgetések, amikor összejöttünk I. néninél. 

kb ennyi, holnap végre beszélhetek a satrafákkal :)