...ismét óceáni éghajlat...

... ma rendkívüli nap van, ismét lehűlt a levegő és végre a redőnyt nem a mediterrán szokásokhoz hasonlóan használjuk, ahol nappal is le vannak húzva, hanem beárad fény. Reggel a csendes percek alatt kihúzom a függönyt és nem gőzök betelni az orchideák látványával. Mintha a lelkem töltődne általuk, ahogy pásztázom a szememmel őket és próbálom kibogozni, melyik virág melyik ághoz is tartozik, mert annyira összenőttek. Előveszem a Csendes perceket Molnár Róberttől és az a kérdés fogad: Akarsz - e meggyógyulni? Majd ahogy elmélkedem előveszem a naplómat és az egyik bejegyzésem keresem, az igéket az ígéreteimre. Ahogy olvasom őket ismét megelevenednek és Isten eszembe juttatja az igéken keresztül Végh Tamás könyvét, felpattanok és keresni kezdek. Rádöbbennek, hogy a másik szobában porosodik pedig még alig olvastam valamit belőle. Kinyitom és leragadok Ábrahámnál, mintha egy kincsestár tárult volna ki előttem rajta keresztül.
Isten ismét választ ad egy kérdésemre: Akarsz - e meggyógyítani? - kérdezem, mire Ő: Akarsz - e meggyógyulni? - s a válaszom igen, akarok. Erre eszembe juttatja az ígéreteit, s hogy mennyi mindent tartogat a számomra, s mennyi mindent kezdet el velem, aminek lehet, hogy nem leszek szemtanúja, de nekem mégis tennem kell. Nehéz. Nem a sikerre kell nézni,nem a beteljesülésre, hanem az ígéretre.
Térképet böngészek, Ábrahám útját, most pedig google map - pel keresek. Hány km is volt, míg eljutott Úr-Kaszdinból Hárámba, majd tovább..

Ur és Hárán távolsága