Induljunk ki a táska fülétől....
... kedd szitáló eső, scrabble versenyre sietünk három gyerekkel. Mindkét kezem tele és keresztben rajtam a táskám, aminek a füle puff leszakadt. Felkapom és tovább galoppozunk, időben beérünk. Csodálatos megnyitó, szép iskola belső és rengeteg gyermek. Hátul húzódunk meg, majd felkísérem a gyerekeket és hálát adok Istennek az előtte valókért: - eljutottam még a fogászati röntgenre. Azért imádkozom, hogy ügyesek legyenek a három csendes versenyzőm. Közben megnézem a rajzkiállítást és nyugtázom: jelentkezhettünk volna. Mindegy, majd legközelebb legalább ide eljutottunk: egy angol scrable versenyre. Sajnáltam, hogy nem láttam mit ügyködtek. N. L. olyan dolgokat tud kreálni, hogy mindig megnevetett. :) P. T. és K. N. is kreatív. Készülni nem volt sok lehetőség, de kezdetnek jó volt, hogy részt vettünk:)) Mindenesetre, N. L. mikor kijöttek a versenyről megkérdezte: jövőre is ők jöhetnek?:))) Erről ennyit. :)) Jól érezték magukat. Sajnos eredmény hirdetést nem tudtuk már megvárni.
Ezek után még eljutottam este a fogdokihoz is. Minden rendben és elköszöntünk egyelőre egymástól. :) Majd a nap megkoronázása képen eljutottam Biblia órára és az Ézsaiást vettük. Nem a saját gyülekezetemben voltam, hanem ahova Isten küldött és szeretettel fogadtak. Nagyon jó volt, mintha ismeretem volna őket és kicsit még be kell kapcsolódnom, mert száraz rész is volt benne, de az alapok nagyon jók, sok- sok infó, de leginkább sok - sok szeretet. A vasárnapi "rátalálásom" erre a gyülekezetre még mulatságosabb volt:
Vasárnap Isten úgy indított, hogy minden kényelem ellenére szedjem össze magam és látogassak meg egy gyülekezetet. Soha nem voltam hozzájuk, nem is ismerem őket. Senkit. Két férfi volt egy hónappal a mi gyülekezetünkben tőlük, akkor Isten válaszolt a kérdéseimre a bizonyságtételük által. Így jött a "késztetés", hogy látogassak el hozzájuk.
Vasárnap reggel kicsit még ejtőztünk reggel itthon. Mami itt van és ő is eléggé nehezen épült felfelé a megfázásból, jólesett így a reggeli szunyálás. Isten mégis úgy nógatott, hogy jó lenne ha nem a refiben kezdenék hanem látogassak el a fent említett gyülekezetbe.
Magam sem tudom, hogy készültem el olyan gyorsan és hogy termettem az állomáson és értem el a járatot, amikor már odaértem a gyülekezet ajtajába és bementem. Volt még fél órám a kezdés előtt, de valahogy feltűnt, hogy ott már elkezdődött az Istentisztelet. Mikor benyitottam tudatosult bennem, nem azt látom, amit a neten fotókon, a gyülekezet honlapján. Meg sem néztem a címet, csak körülbelül tudtam, hol van. Azt sem láttam mi van ki írva a az ajtó elé, csak a halacskát láttam. Végül is rájöttem, hogy nem jó helyen vagyok. Leültem. Gondoltam ha még van egy fél órám és Isten ide hozott biztos nem véletlen:). Meghallgattam, amit a lelkész mondott. Egy pár ember volt és kicsit olyan helynek tűnt, ahol volt valaha élet... azon gondolkodtam, vajon a mi gyülekezetünkről mi tűnik fel egy idegennek aki meglátogat bennünket? Az, hogy volt, valaha élet? Vagy az, hogy hú de jó ide bejönni, mert itt van élet.
Az Istentisztelet a számításaimnak megfelelően háromnegyed tízkor pontban véget ért. Illedelmesen útbaigazítást kértem, hol is van az általam keresett gyülekezet és egy sarokkal arrébb meg is találtam. :) Pont tízkor beléptem és leültem végre ahová eredetileg indultam. :)
Itt már nem tudtam pontosan mire számítsak és nem így képzeltem el. Rég énekeskönyvek, tradicionális terembelső, kedves idős és fiatal családokkal tele.
Énekelünk, többnyire igyekszem követni, néha sikerült. Igét olvasnak. Mit is? Mit mondjak szerintem nincsenek véletlenek. Ugyanis az "utazó" Bibliám nem találtam a reggeli sietségben ezért elvittem a magyarázatos Bibliám amiben egyetlen egy rózsaszín címke díszelgett az Ézsaiás 58 -nál, nos ez az egyetlen jelölés, s ezt a z igehelyet olvasták fel. A kedves böjtről szól. Az Istennek kedves böjtről. Ekkor már tudtam miért itt kellett ott hagynom a jelölést és miért ezt a Bibliát kellett vinnem.
Majd ugyanezt felolvasták az evangéliumból. a Mátéból és a böjtről beszélt a lelkész. Többek közt arról is miért is nem jó az ha Istent magunknak akarjuk megnyerni a böjttel, hogy sikeres legyen az az ügy amiért böjtölünk. Itt eszembe jutott Adam Sandler, a vizsgája, és egyből tudtam ez nekem szól. Nekem aki ki akartam vívni, hogy nekik jó lenne, ha sikerülne a vizsga. Isten jobban tudja, mikor mit miért és kivel. Nem nekem kell megoldanom az ügyeket, nekem azt kell tennem, amit Ő kér és semmi mást.
Sokszor ez nem könnyű. Sőt! Nagyon nehéz.
Böjtölni viszont olyan,mintha randevúznál Istennel: jobban megismered, többet beszélsz vele, többet figyelsz arra, mit is mond és többet akarsz tudni róla. Ez lemondásokkal jár. A kérdés az, hogy megéri- e lemondani dolgokról, s itt már rögtön válaszolok is. A válasz igen.
Ezek után még eljutottam este a fogdokihoz is. Minden rendben és elköszöntünk egyelőre egymástól. :) Majd a nap megkoronázása képen eljutottam Biblia órára és az Ézsaiást vettük. Nem a saját gyülekezetemben voltam, hanem ahova Isten küldött és szeretettel fogadtak. Nagyon jó volt, mintha ismeretem volna őket és kicsit még be kell kapcsolódnom, mert száraz rész is volt benne, de az alapok nagyon jók, sok- sok infó, de leginkább sok - sok szeretet. A vasárnapi "rátalálásom" erre a gyülekezetre még mulatságosabb volt:
Vasárnap Isten úgy indított, hogy minden kényelem ellenére szedjem össze magam és látogassak meg egy gyülekezetet. Soha nem voltam hozzájuk, nem is ismerem őket. Senkit. Két férfi volt egy hónappal a mi gyülekezetünkben tőlük, akkor Isten válaszolt a kérdéseimre a bizonyságtételük által. Így jött a "késztetés", hogy látogassak el hozzájuk.
Vasárnap reggel kicsit még ejtőztünk reggel itthon. Mami itt van és ő is eléggé nehezen épült felfelé a megfázásból, jólesett így a reggeli szunyálás. Isten mégis úgy nógatott, hogy jó lenne ha nem a refiben kezdenék hanem látogassak el a fent említett gyülekezetbe.
Magam sem tudom, hogy készültem el olyan gyorsan és hogy termettem az állomáson és értem el a járatot, amikor már odaértem a gyülekezet ajtajába és bementem. Volt még fél órám a kezdés előtt, de valahogy feltűnt, hogy ott már elkezdődött az Istentisztelet. Mikor benyitottam tudatosult bennem, nem azt látom, amit a neten fotókon, a gyülekezet honlapján. Meg sem néztem a címet, csak körülbelül tudtam, hol van. Azt sem láttam mi van ki írva a az ajtó elé, csak a halacskát láttam. Végül is rájöttem, hogy nem jó helyen vagyok. Leültem. Gondoltam ha még van egy fél órám és Isten ide hozott biztos nem véletlen:). Meghallgattam, amit a lelkész mondott. Egy pár ember volt és kicsit olyan helynek tűnt, ahol volt valaha élet... azon gondolkodtam, vajon a mi gyülekezetünkről mi tűnik fel egy idegennek aki meglátogat bennünket? Az, hogy volt, valaha élet? Vagy az, hogy hú de jó ide bejönni, mert itt van élet.
Az Istentisztelet a számításaimnak megfelelően háromnegyed tízkor pontban véget ért. Illedelmesen útbaigazítást kértem, hol is van az általam keresett gyülekezet és egy sarokkal arrébb meg is találtam. :) Pont tízkor beléptem és leültem végre ahová eredetileg indultam. :)
Itt már nem tudtam pontosan mire számítsak és nem így képzeltem el. Rég énekeskönyvek, tradicionális terembelső, kedves idős és fiatal családokkal tele.
Énekelünk, többnyire igyekszem követni, néha sikerült. Igét olvasnak. Mit is? Mit mondjak szerintem nincsenek véletlenek. Ugyanis az "utazó" Bibliám nem találtam a reggeli sietségben ezért elvittem a magyarázatos Bibliám amiben egyetlen egy rózsaszín címke díszelgett az Ézsaiás 58 -nál, nos ez az egyetlen jelölés, s ezt a z igehelyet olvasták fel. A kedves böjtről szól. Az Istennek kedves böjtről. Ekkor már tudtam miért itt kellett ott hagynom a jelölést és miért ezt a Bibliát kellett vinnem.
Majd ugyanezt felolvasták az evangéliumból. a Mátéból és a böjtről beszélt a lelkész. Többek közt arról is miért is nem jó az ha Istent magunknak akarjuk megnyerni a böjttel, hogy sikeres legyen az az ügy amiért böjtölünk. Itt eszembe jutott Adam Sandler, a vizsgája, és egyből tudtam ez nekem szól. Nekem aki ki akartam vívni, hogy nekik jó lenne, ha sikerülne a vizsga. Isten jobban tudja, mikor mit miért és kivel. Nem nekem kell megoldanom az ügyeket, nekem azt kell tennem, amit Ő kér és semmi mást.
Sokszor ez nem könnyű. Sőt! Nagyon nehéz.
Böjtölni viszont olyan,mintha randevúznál Istennel: jobban megismered, többet beszélsz vele, többet figyelsz arra, mit is mond és többet akarsz tudni róla. Ez lemondásokkal jár. A kérdés az, hogy megéri- e lemondani dolgokról, s itt már rögtön válaszolok is. A válasz igen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése