Túl vagyok a nehezén ...

túl vagyok a nehezén. Pénteken letudtam a csodálatos ellenőrzést és március negyedikén lesz eredmény. Addig is még vannak utórezgések.
Isten jó. :)

Végeredményben arra jöttem rá, hogy bármihez is ragaszkodom, úgy lesz ahogy Ő akarja. Ezért nem érdemes ragaszkodni a dolgokhoz, meg kell tanulni elengedni. Meg kell tanulni nem szorítani, ahogy Ann W. írta a könyvében.

Az a harci helyzet, hogy a tovább tanulás még mindig itt van: Isten ismét hív és fáradtnak érzem magam hozzá. Erre ma beülök rutinosan a református templomban, elkészültem, hogy majd valami jó kis téma lesz. Lett: az elhívás. A tanítványok elhívása. Ismét itt ülök. Ismét túl vagyok dolgokon és a többiek azt mondják: ne jelentkezzek, felesleges. Isten azonban mást mond. Mi van ha... nincs ha.

Ha két lábbal a földön állok akkor, valóban azt mondom,hogy felesleges és mit akar Isten velem kezdeni már ebben a korban?? Miért akarja, hogy pont most ezen a területen növekedjek és képes vagyok rá? Négy év!!!!!!!!!!! Nyolc fél év, a hétvégék lekötve és tanulni! Még annyi mindent szerettem volna magam tanulni és nem mások által megmondva, viszont nem ragaszkodom a dolgokhoz. Jelentkezem és ki tudja? Isten tudja mi lesz belőle.

Ja és a lényeg: jön Conley :) áprilisban és már tudom, hogy most nem hagyom ki, mint ősszel. Még nem tudom kivel, nem tudom pontosan hova, azt tudom, hogy mennem kell.

Még annyi, hogy ez az időszak eléggé megpróbáltató volt a számomra: - tesómék, Ádám vizsgája, Évike, Ildikó, Fólia... mégis Isten közelebb vont magához. Közelebb és jobban látom a vezetését. Legyen meg az akarata.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Alkalmazkodni?!.

mára befejeztük

Mindent megpróbáltam...