Újra a fogdokinál...

Vannak olyan dolgok az életemben, amit nem tudok megmagyarázni miért pont akkor történik, miért nem előbb vagy utóbb. 

Ma hajnalban kicsit fájdogált a torkom: jó ürügy, hogy lemondjam a fogdokit. :) Azonban reggelre elmúlt és elindultam a dokihoz, hamarabb odaértem és később távoztam. Volt némi komplikáció, amit ő is finoman közvetített, amikor csukott szemmel az alábbi igéket ismételtem: 

Open your mouth wide, and I will fill it with good things. 

NLT Translation Psalms 81:10

Megnéztem pár fordítást és ezt egyszer a fogdokinál kaptam. Azóta ez a Good things - jár a fejemben amikor lámpát bámulom, vagy azon imádkozom, hogy vigyázzon a doki kezére Isten. 

Hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, a melyet végszesz. 
(5 Mózes 14:29)

Odaadtam a könyvet is a dokinak: "ezernyi ajándék". Tartottam kicsit tőle, mert a másik két embernek akinek adom, tudom, hogy pont jó. Őt annyira nem ismerem. Amúgy pont három példányban sikerült megvennem a könyvet, akiknek szántam. Több boltot is bejártam és több városban és végül meglett. 

Ma volt itt T.. Úgy gondolta, mielőtt férjhez megy, eljött, hogy hátha kapok valami igét és megáldom. Nem tudtam megáldani és nem tudtam igét kérni. Kicsit beszélgettünk, inkább hallgattam és úgy éreztem, hogy a fogdokinál töltött egy órás fúrás és komplikáció, ahhoz a tízperchez képest röpke pillanat volt. Voltál már úgy, hogy egyszerűen, olyan döbbenet ér, hogy reagálni nem tudsz. Semmit. Csak ültem és nem tudtam mit mondani. Szerinte, nem volt olyan mély a mi barátságunk, mint én azt képzeltem. S valójában ő nem is kételkedik az én hitemben, biztos van, és fogadjam el, hogy tudok neki jókat mondani, de ő is tud nekem. Szóval ennyi.Isten tudja. Ez jó.