Nyugalom...

.. a mai napnak akár azt is írhatnám, hogy "Pocsék nap 2"

Az hogy elfáradtam, az enyhe kifejezés. Fél kettőkor eljött a holtponton az értekezleten és úgy éreztem, hogy nincs értelme annak amit mondok és nem tudtam azt átadni amit akartam, nem tudtam érte harcolni, hogy változtassunk, mert az volt a válasz " minek". Maradt minden a régiben. 

Mindezek után ami délelőtt legaloppoltam, úgy éreztem egyszerre nem három, hanem öt helyen kell megfelelnem és jönnek és jönnek a napnak az eseményei. 

Nem is tudom:SSS pl: a cipődoboz karácsonyi csomag :SSS Nem tudom, teljesen az ellenkezőjét kellene tennem, mint amit vallok, vagy amit érzek.. olyan gyerekkel készíttessek csomagot, aki maga is rászorul? Olyan gyereknek aki esetleg jobban áll. Nem tudom. Elfáradtam. Ezt őszintén közöltem és úgy döntöttem, hogy készítek mégis egyet.  Csak azért imádkozom, hogy olyan helyre menjen, ahol értékelik és nem kilökik, mert könyv lesz benne:))) Azt mondták olyat rakjunk bele, aminek örülnénk:)) Tehát könyv:))) Azért nem tankönyv:)) Bár lehet, hogy jobban járnának:)) Van ott még pár régi darab, ami nincs kitöltve, és hasznos lehet:)) 

Aztán jött T. és a benti cipő esete. Kész vagyok! Odáig fajult a helyzet, hogy elvittem anyuhoz és most mindhárman "sz.. rul" érezzük magunkat. Legfőképpen én, soha nem tettem ilyet, soha és most elszakadt a madzag, már bánom. Nem kérek bocsánatot. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell mindig valami galibának keletkeznie és miért nekem kell megoldani. Ja persze emellett tanítok is minden képességemmel. Mert ez lenne az elsődleges feladatom, a többi csak olyan .. végül is holnap dogát írunk, lesz mit javítanom:SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS  nem is a munka, hanem vajon, hogy sikerül, ki mennyi energiát feccol bele. Nekem talán rosszabbul esik, ha valaki nem éri el a szintjét, mint ő magának.

Most pedig dogát készülök írni, mert persze most már szorít a határidő... :SS szerintem még visszanézek ide. 

Még valami, a mai nap azt szűrtem le,hogy akár "bűnbak" nevet is felvehetném harmadiknak, mert mostanában valahogy ezt a szerepet szánták nekem. Mire G. -vel haza felé leszűrtük a tanulságot, hogy ha fentebb dobálják egymást a szavakkal vádakkal, mindig mást vádolnak, mit várjak ide lent a gyerektől és a szülőtől, a példa meg van. 

Azért hálás vagyok a mai napért is, van hova hazajönnöm, van egy szerető családom, vannak barátaim, minden amire szükségem van, és nem utolsósorban Isten aki meghallgat  és nem csak a mulatságban van mellettem, hanem unmulatságos helyzetben is. :) Thx.