" a szavakat a tettek váltják valóra"
Mit is írhatnék? - Két hete minden "szabadidőmet" a szakdogával töltöm és közben rájövök, hogy nem ez a legnagyobb gond világon. Mikor M. T. felhívott, hogy meghalt az apukája, rájöttem, mennyi minden fontosabb, mint a munka, a rohanás és olyan dolgok amik most hirtelen feltornyosultak előttem. Most se lenne már időm, vagy a dogát kellene csinálnom, vagy munka vagy .. de ma valaki mondta ezt a mondatot, amit a címben idéztem.
Annyi szó, annyi ígéret elhangzik, annyi felesleges dolog, azután rádöbbenek, hogy lassítani kell, nem kell rohanni, nem éri meg. Mi van ha kevesebb lesz, mi van ha nem olyan lesz, mi van ha nem kapok "mókuskerék szindrómát", mi van ha egyszerűen csak élem a mindennapokat és a szerdát azért szeretem, mert szerda, a hétfőt azért mert szintén lélegzek és van miért élni:) Mi lenne, ha nem emberektől tenném függővé, hogy ma milyen kedvem lesz, és nem a körülményektől.
Így írom a dogám, dolgozom és dolgozom és élvezem minden percét az életemnek, szeretem azt, ahogy Isten megalkotta az időt. Szerintem az egyik legjobb találmánya a víz mellett:)) Tegnap, ahogy küzdöttem még a sorokkal és ábrákkal egy kis szünetet tartva belepillantottam egy filmbe és épp úszni tanultak és ahogy lebegtek a vízen belém hasított a gondolat, milyen jó lenne kicsit úszni, kicsit ejtőzni. Most pedig úgy érzem, teljesen Isten jó, God is good, all the time. Sok szomorú hírt kaptam így az utóbbi 48 órában is. Nem értem.
Még valami: egy hónapja körül kaptunk egy kis cicát, aki csak pár napot élt. Szomorúak voltunk, mert reménykedtünk, hogy az egereket, akikkel eddig nem volt gondunk, mert I. és II. Mili ugyanis mindig gondoskodtak a eltávolításukról. Így csak Isten gondviselésében bíztunk, hogy nem látogatnak az apró rágcsálók. Az elmúlt héten pedig arra értem haza egy nap, hogy egy fiatal cica összekuporodva ül a lépcsőn, mintha mindig is hozzánk tartozott volna. Amikor beléptem az ajtón, rákérdeztem a család többi tagjára látták - e amit én láttam, az ajtó előtt. Édesanya közölte, hogy a cicát megette, és ölébe vette!!!!!! Nos, ez utóbbiban szkeptikus lennék, ha nem tudnám, hogy az igaz mondás az mindig is fő alapköve volt az életének. Így a cica ide költözött. Nem tudom kinek a szívét szomorítottuk meg, hogy idecsalogattuk, mindenesetre már fogott egeret! Megmutatta és el is szaladt tőle:)) a hivatalos neve végülis nem a III. Mili hanem Pötyi lett vagy lehet Foltos, mert szép fehér, és van rajta pár foltocska... Isten gondoskodott az egérinváziónkról is:) Soli deo gloria.
Annyi szó, annyi ígéret elhangzik, annyi felesleges dolog, azután rádöbbenek, hogy lassítani kell, nem kell rohanni, nem éri meg. Mi van ha kevesebb lesz, mi van ha nem olyan lesz, mi van ha nem kapok "mókuskerék szindrómát", mi van ha egyszerűen csak élem a mindennapokat és a szerdát azért szeretem, mert szerda, a hétfőt azért mert szintén lélegzek és van miért élni:) Mi lenne, ha nem emberektől tenném függővé, hogy ma milyen kedvem lesz, és nem a körülményektől.
Így írom a dogám, dolgozom és dolgozom és élvezem minden percét az életemnek, szeretem azt, ahogy Isten megalkotta az időt. Szerintem az egyik legjobb találmánya a víz mellett:)) Tegnap, ahogy küzdöttem még a sorokkal és ábrákkal egy kis szünetet tartva belepillantottam egy filmbe és épp úszni tanultak és ahogy lebegtek a vízen belém hasított a gondolat, milyen jó lenne kicsit úszni, kicsit ejtőzni. Most pedig úgy érzem, teljesen Isten jó, God is good, all the time. Sok szomorú hírt kaptam így az utóbbi 48 órában is. Nem értem.
Még valami: egy hónapja körül kaptunk egy kis cicát, aki csak pár napot élt. Szomorúak voltunk, mert reménykedtünk, hogy az egereket, akikkel eddig nem volt gondunk, mert I. és II. Mili ugyanis mindig gondoskodtak a eltávolításukról. Így csak Isten gondviselésében bíztunk, hogy nem látogatnak az apró rágcsálók. Az elmúlt héten pedig arra értem haza egy nap, hogy egy fiatal cica összekuporodva ül a lépcsőn, mintha mindig is hozzánk tartozott volna. Amikor beléptem az ajtón, rákérdeztem a család többi tagjára látták - e amit én láttam, az ajtó előtt. Édesanya közölte, hogy a cicát megette, és ölébe vette!!!!!! Nos, ez utóbbiban szkeptikus lennék, ha nem tudnám, hogy az igaz mondás az mindig is fő alapköve volt az életének. Így a cica ide költözött. Nem tudom kinek a szívét szomorítottuk meg, hogy idecsalogattuk, mindenesetre már fogott egeret! Megmutatta és el is szaladt tőle:)) a hivatalos neve végülis nem a III. Mili hanem Pötyi lett vagy lehet Foltos, mert szép fehér, és van rajta pár foltocska... Isten gondoskodott az egérinváziónkról is:) Soli deo gloria.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése