Kajakóma és lassítás
Ma I. megkínált bennünket epres gyümölcslevessel és T. megjegyezte az elfogyasztása után, hogy kajakómában szokott szenvedni. Nem hallottam még tőle, hogy használná ezt a kifejezést, sőt magát a kifejezést sem hallottam még:DD Nagyot nevettünk, de amúgy is poénos kedvében volt és dőlt belőle a szöveg:) de tudtuk még követni.
Ma eljutottam bibliaórára és hihetetlen, de a jakab 4 volt és valahogyan mégis kapcsolódott a beszédhez, a tegnapi jakab három bejegyzésemhez. Nagyon klassz volt kicsit megbeszélni a kommunikációs problémámat és jó volt tisztázni a dolgokat.
Mikor végeztünk, elmentünk I-éknél és mint ha egy képeskönyvbe lépnék be úgy éreztem magam ma náluk: a nyugalom szigete. A puli fogadott és nyitva volt a hátsó udvar ajtaja, de nem bántott. J. bácsi kedvesen fogadott majd szólt, hogy a többiek lent mustrálják a veteményest és társait. Mikor leértem minden gyönyörű; citromfüvet kaptam és szamócát is ehetettünk és bár már nem vagyok gyerek de ott a szénaboglyák tövében kicsit annak éreztem magam.
Most mikor hazaértem, már eléggé elbágyadtam a sok teendő után, de úgy éreztem, hogy el kell ültetnem az őszirózsát, az újdonsült fűszernövényt(nem tudjuk mi az) és ismét a képeskönyv jutott az eszembe. A szarka láb és a sás valamint a lonc között valami csodálatos mesés látvány zajlott le a szemeim előtt és ekkor meghallottam amint egy repülő elsuhan felettem. Tettem egy kört a levendulák és rózsák felé majd elkészítettem egy citromfüves teát. Most pedig azon gondolkodom maradt e még valami szusz , hogy pötyögjek egy kis munkát vagy tegyem el magam a citromfüves tea után szundikálni:) Le kellett írnom ezt: a hajtásban a lassítás tökéletesre sikeredett. S mindezt megspékelve: szerda van!:) Túl a hét felén és még nem is tanultam :)... ami késik ...
végezetül a konklúziő, talán nekem is kajakómám szokott lenni egy - egy vasárnapi ebéd után, talán... :)
Ma eljutottam bibliaórára és hihetetlen, de a jakab 4 volt és valahogyan mégis kapcsolódott a beszédhez, a tegnapi jakab három bejegyzésemhez. Nagyon klassz volt kicsit megbeszélni a kommunikációs problémámat és jó volt tisztázni a dolgokat.
Mikor végeztünk, elmentünk I-éknél és mint ha egy képeskönyvbe lépnék be úgy éreztem magam ma náluk: a nyugalom szigete. A puli fogadott és nyitva volt a hátsó udvar ajtaja, de nem bántott. J. bácsi kedvesen fogadott majd szólt, hogy a többiek lent mustrálják a veteményest és társait. Mikor leértem minden gyönyörű; citromfüvet kaptam és szamócát is ehetettünk és bár már nem vagyok gyerek de ott a szénaboglyák tövében kicsit annak éreztem magam.
Most mikor hazaértem, már eléggé elbágyadtam a sok teendő után, de úgy éreztem, hogy el kell ültetnem az őszirózsát, az újdonsült fűszernövényt(nem tudjuk mi az) és ismét a képeskönyv jutott az eszembe. A szarka láb és a sás valamint a lonc között valami csodálatos mesés látvány zajlott le a szemeim előtt és ekkor meghallottam amint egy repülő elsuhan felettem. Tettem egy kört a levendulák és rózsák felé majd elkészítettem egy citromfüves teát. Most pedig azon gondolkodom maradt e még valami szusz , hogy pötyögjek egy kis munkát vagy tegyem el magam a citromfüves tea után szundikálni:) Le kellett írnom ezt: a hajtásban a lassítás tökéletesre sikeredett. S mindezt megspékelve: szerda van!:) Túl a hét felén és még nem is tanultam :)... ami késik ...
végezetül a konklúziő, talán nekem is kajakómám szokott lenni egy - egy vasárnapi ebéd után, talán... :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése