Nyugalom novemberben.

Ma még mindig csodálatos volt az idő és akadt egy szabad fél órám kiülni a kertben. A blökit is szabadon engedtem, aki egyből meg is találta a macskát. ez utóbbi már nem nagyon örült neki ..
Jó, volt. Főztem egy kávét is a legújabb választást, és pechemre nem tettem a kiöntőt alá ezért az első adag odalett... viszont a másodikkal már kivonultam a kertbe a padra. Hihetetlen, hogy még mindig ilyen remek volt a levegő, friss és üde, szinte magába szívta az ember, beleivódott nemcsak a bőrömbe de a lelkembe is. Megérkeztek közben a varjú barátaim is, akiket korábban nem szerettem, de az első éves vizsgám után barátok lettünk. Nekik az a feladatuk hogy károgjanak, nekem pedig hogy csodálkozzam, honnan is jön ez a sok fekete károgó madarantyú, mikor is érkeznek és miből is élnek. Miért épp pont a fenyők hegyén szeretnek letelepedni reggel és este. Szokták mondani, nagy az Isten állatkertje. Nagy bizony és bár nem ebben az értelemben használják de a varjú is remek példány ebben az állatkertben. Nem is tudom, hogy a varjú szerepel e a Bibliában, megnézem...
Nem találtam, csak a hollót.X

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Alkalmazkodni?!.

mára befejeztük

Mindent megpróbáltam...