Gratitude - Keressetek és találtok...
.. ha nem velem történik és nem élem meg, akkor el sem hiszem. Pedig csak egy egyszerű eset, egy apró kütyü az életemből: egy kulcs, ami nélkül nem indul a szerkezet egyszerűen eltűnt, se híre se nyoma.
Egy őszi este volt két nehéz munka nap után, szinte előttem volt az egész este: megérkezett Z. mondta hogy fáradt és épp elege volt. Kért egy lázmérőt és közben én kerestem a saját sd kártyámat és megnéztem, hogy működik egy mp3 lejátszó. Poénból odaadtam neki a az új kütyü kulcsát,ha elege van mindenből nyomja meg a stop gombot rajta. Erre ő nevetett és mondta, hogy használjam én inkább...
aztán minden ment tovább a szokásos: megjöttek a többiek és odaát hallottam hogy nagy játszás zajlik, valamint a fülhallgatót H. elcsente és eldugta a párnák alá.. ( alig múlt három) ...
ma pedig korábban értem haza, hogy dolgozok és megnéztem, hogy összeszerelték e a kütyüt. Nos mondták, hogy már csak a kulcs hiányzik, és ezzel a lendülettel kerestem ahova tettem. Azaz tettem volna, mert már csak odáig tudtam visszaemlékezni, hogy poénkodtam vele és sehol semmi. Átnéztünk mindent, azt is amire fizikailag képtelenség hogy ott lehetene, de nem volt.
Mindeközben imádkoztam is és négyen kerestük a kütyü kulcsát. Nem volt meg. Felhívtam Z.-t hogy esetleg nem- e emlékszik, hogy behajítottam valahova mikor visszaadtam - de csak ennyit válaszolt, letette az ágyra és ekkor.. nos eszembe jutott, hogy a fülhallgatót is eldugta H. akkor biztos ezt is: de hiába néztem a lego közt az építőkockák közt sehol nem volt. Z. csak nevetett a telefonba és nem sok jóval biztatott.
Végül megérkezett H. Széles mosollyal kért ovis cukorkát, közben míg majszolta a cukrot szépen megbeszéltük, hogy emlékszik, hogy tegnap este játszottak és közben eldugta a fülhallgatót és még az sd kártyatartó-t is mikor meglátta beugrott neki hogy igen játszott vele. Megkérdeztem nem- e lehet hogy egy piros kulccsal is játszott: így benéztünk együtt az ágy alá, a kosarakba, és átmentünk a másik szobába és akkor bevillant Papának, hogy a Tv mögé szokott hajigálni dolgokat. Sajnos azonban nem volt a TV mögött.. Kezdtem úgy érezni magam mint az Anna és Peti könyvekben.
Mondtam H-nak most imádkoznunk kell, hogy meglegyen a kulcs. Ismételte utánam amit mondtam, kértük Istent hogy még ma este meg legyen.
Ráadásul még egy igét találtam miközben a fiókokban kutattam: keressetek és találtok, kérjetek és adatik.
Nos.. négyen kerestük a délután folyamán, imádkoztunk is .. egy három éves legjobb memóriájára hagyatkoztunk, felkutattuk az egész lakást - és ekkor arrébb gurult a fotel a TV mellett és ott hevert a piros kulcsa a kütyünek.
Hatalmas kő gurult le a szívemről, mert tudtam mások elbeszéléseiből,hogy egy három éves gyermek akárhova is rejthette a "kütyüt". Hm. Pedig, csak egy poén volt és közben .. ha mi nem is ő figyelt..megtetszett neki és elvette,nekem pedig fel sem tünt :)
Mindenesetre nagyon hálás vagyok érte, hogy meglett!
"Keressetek és találtok. "
Egy őszi este volt két nehéz munka nap után, szinte előttem volt az egész este: megérkezett Z. mondta hogy fáradt és épp elege volt. Kért egy lázmérőt és közben én kerestem a saját sd kártyámat és megnéztem, hogy működik egy mp3 lejátszó. Poénból odaadtam neki a az új kütyü kulcsát,ha elege van mindenből nyomja meg a stop gombot rajta. Erre ő nevetett és mondta, hogy használjam én inkább...
aztán minden ment tovább a szokásos: megjöttek a többiek és odaát hallottam hogy nagy játszás zajlik, valamint a fülhallgatót H. elcsente és eldugta a párnák alá.. ( alig múlt három) ...
ma pedig korábban értem haza, hogy dolgozok és megnéztem, hogy összeszerelték e a kütyüt. Nos mondták, hogy már csak a kulcs hiányzik, és ezzel a lendülettel kerestem ahova tettem. Azaz tettem volna, mert már csak odáig tudtam visszaemlékezni, hogy poénkodtam vele és sehol semmi. Átnéztünk mindent, azt is amire fizikailag képtelenség hogy ott lehetene, de nem volt.
Mindeközben imádkoztam is és négyen kerestük a kütyü kulcsát. Nem volt meg. Felhívtam Z.-t hogy esetleg nem- e emlékszik, hogy behajítottam valahova mikor visszaadtam - de csak ennyit válaszolt, letette az ágyra és ekkor.. nos eszembe jutott, hogy a fülhallgatót is eldugta H. akkor biztos ezt is: de hiába néztem a lego közt az építőkockák közt sehol nem volt. Z. csak nevetett a telefonba és nem sok jóval biztatott.
Végül megérkezett H. Széles mosollyal kért ovis cukorkát, közben míg majszolta a cukrot szépen megbeszéltük, hogy emlékszik, hogy tegnap este játszottak és közben eldugta a fülhallgatót és még az sd kártyatartó-t is mikor meglátta beugrott neki hogy igen játszott vele. Megkérdeztem nem- e lehet hogy egy piros kulccsal is játszott: így benéztünk együtt az ágy alá, a kosarakba, és átmentünk a másik szobába és akkor bevillant Papának, hogy a Tv mögé szokott hajigálni dolgokat. Sajnos azonban nem volt a TV mögött.. Kezdtem úgy érezni magam mint az Anna és Peti könyvekben.
Mondtam H-nak most imádkoznunk kell, hogy meglegyen a kulcs. Ismételte utánam amit mondtam, kértük Istent hogy még ma este meg legyen.
Ráadásul még egy igét találtam miközben a fiókokban kutattam: keressetek és találtok, kérjetek és adatik.
Nos.. négyen kerestük a délután folyamán, imádkoztunk is .. egy három éves legjobb memóriájára hagyatkoztunk, felkutattuk az egész lakást - és ekkor arrébb gurult a fotel a TV mellett és ott hevert a piros kulcsa a kütyünek.
Hatalmas kő gurult le a szívemről, mert tudtam mások elbeszéléseiből,hogy egy három éves gyermek akárhova is rejthette a "kütyüt". Hm. Pedig, csak egy poén volt és közben .. ha mi nem is ő figyelt..megtetszett neki és elvette,nekem pedig fel sem tünt :)
Mindenesetre nagyon hálás vagyok érte, hogy meglett!
"Keressetek és találtok. "
Megjegyzések
Megjegyzés küldése