Minden ima meghallgatásra talál, mégha nem is az rá a válasz amit szeretnénk:)
Hétfő van.
Általában az ember a hétfőt nem szereti, mert a hét eleje és még sokat kell azért hajtani, hogy végre azt csinálhassa amit szeretne. Szóval a hétfők azok tabuk szoktak lenni a beszélgetéseben is, de a mai nap az kivétel.
Eleve a -13 C miatt úgy indultunk, hogy diderrrrektünk, de elindultunk. Aztán mire beértünk a melóhelyre csak a saját osztályomból 10-en hiányoztak. Na itt a kérdés ilyenkor nehéz: haladjunk, vagy gyakoroljunk - is is lett a döntés.
Kicsit elnéztem a dolgot, mert jómagam aki mindig odafigyelek a dolgokra, előre igyekszem dolgozni ( mert ezt tanultam a Törzsfőtől ) nos.. az itthoni órarendem nem írtam át és angolra készültem természetismeret helyett. Természetesen fekete pontot kaptam aztán az akadályokat áthidalva vettük a házi egeret. Mindent megtanultunk amit kell mikor jött egy körözvény, poénból ugye megkérdeztem, csak nem az van rajta hogy kiadják a rendkívüli tanítási szünetet?
Sajnos azonban teljesen másról szólt a téma, gyorsan elintéztük és haladtunk tovább, eveztünk ahogy szoktunk - rajz óra, festés, felszerelés, pakolás és ..
Jött ismét a harmadik óra ahol a Busó járásnál jártunk éppen. Olyan boldog voltam, hogy.. és ismét kopogtattak és ismét körözvény: elrendelik a rendkívüli tanítási szünetet: rákérdeztem, hogy jól értem e amit olvastam... mondták igen. A gyerkőcök pislogtak látták hogy valami van, mondtam vegyük elő az ellenörzőt és nyissák ki hátul. El kezdtem diktálni, nos az egy mondat beírás kicsit tovább tartott a szokásosnál mert ujjongtak, hogy nincs suli.
Kicsit jómagam is az eszem ellen dolgozok most mert most végre utolérhetem magam!!! Nem mintha nem követnék el mindent, hogy maximálisat nyújtsak a munkámban, de nem engedik ezt a tényt. Sajnos. Nem engedik, hogy azt amit előírnak az ember véghez is vigye. S így bár lesz majd böjtje a dolognak : be kell pótolni azt ami most elmarad, de hiszem, hogy most Isten meghallgatta a kérésem és adott egy lélegzetvételnyi időt. Bár a hétvégi programokat majd lehet le kell mondanom: Tb és társai. Azt hiszem, minden javunkra van, akik Őt szolgáljuk.
Tehát marad a hét a felkészülésre.
Most kászálódtam fél hétkor haza a szülői értekezletről. Kerek heten voltak. Heten: a 23 - ból. No comment. Végig hallgattak, comment nem volt. Készítettem egy kis ppt a fél évi munkánkról: szerintem klassz lett! :) kár hogy ide nem tudok beszúrni képeket. Úgy lenne az igazi!
Maradunk a török jelmeznél, a héten teljes designt és összképet kell alkotnunk. Az egyik anyu felajánlotta a festést a lányoknak az arcukra, biztos nagyon "frankó" lesz.
Lesz mit csinálni: jelmezt nézni, zenét keresni, díszlet: igen, kellene valami díszlet, és ugyebár a Tadzs Mahal nem lehet.. na hajrá! :)
Általában az ember a hétfőt nem szereti, mert a hét eleje és még sokat kell azért hajtani, hogy végre azt csinálhassa amit szeretne. Szóval a hétfők azok tabuk szoktak lenni a beszélgetéseben is, de a mai nap az kivétel.
Eleve a -13 C miatt úgy indultunk, hogy diderrrrektünk, de elindultunk. Aztán mire beértünk a melóhelyre csak a saját osztályomból 10-en hiányoztak. Na itt a kérdés ilyenkor nehéz: haladjunk, vagy gyakoroljunk - is is lett a döntés.
Kicsit elnéztem a dolgot, mert jómagam aki mindig odafigyelek a dolgokra, előre igyekszem dolgozni ( mert ezt tanultam a Törzsfőtől ) nos.. az itthoni órarendem nem írtam át és angolra készültem természetismeret helyett. Természetesen fekete pontot kaptam aztán az akadályokat áthidalva vettük a házi egeret. Mindent megtanultunk amit kell mikor jött egy körözvény, poénból ugye megkérdeztem, csak nem az van rajta hogy kiadják a rendkívüli tanítási szünetet?
Sajnos azonban teljesen másról szólt a téma, gyorsan elintéztük és haladtunk tovább, eveztünk ahogy szoktunk - rajz óra, festés, felszerelés, pakolás és ..
Jött ismét a harmadik óra ahol a Busó járásnál jártunk éppen. Olyan boldog voltam, hogy.. és ismét kopogtattak és ismét körözvény: elrendelik a rendkívüli tanítási szünetet: rákérdeztem, hogy jól értem e amit olvastam... mondták igen. A gyerkőcök pislogtak látták hogy valami van, mondtam vegyük elő az ellenörzőt és nyissák ki hátul. El kezdtem diktálni, nos az egy mondat beírás kicsit tovább tartott a szokásosnál mert ujjongtak, hogy nincs suli.
Kicsit jómagam is az eszem ellen dolgozok most mert most végre utolérhetem magam!!! Nem mintha nem követnék el mindent, hogy maximálisat nyújtsak a munkámban, de nem engedik ezt a tényt. Sajnos. Nem engedik, hogy azt amit előírnak az ember véghez is vigye. S így bár lesz majd böjtje a dolognak : be kell pótolni azt ami most elmarad, de hiszem, hogy most Isten meghallgatta a kérésem és adott egy lélegzetvételnyi időt. Bár a hétvégi programokat majd lehet le kell mondanom: Tb és társai. Azt hiszem, minden javunkra van, akik Őt szolgáljuk.
Tehát marad a hét a felkészülésre.
Most kászálódtam fél hétkor haza a szülői értekezletről. Kerek heten voltak. Heten: a 23 - ból. No comment. Végig hallgattak, comment nem volt. Készítettem egy kis ppt a fél évi munkánkról: szerintem klassz lett! :) kár hogy ide nem tudok beszúrni képeket. Úgy lenne az igazi!
Maradunk a török jelmeznél, a héten teljes designt és összképet kell alkotnunk. Az egyik anyu felajánlotta a festést a lányoknak az arcukra, biztos nagyon "frankó" lesz.
Lesz mit csinálni: jelmezt nézni, zenét keresni, díszlet: igen, kellene valami díszlet, és ugyebár a Tadzs Mahal nem lehet.. na hajrá! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése